Magyar nyelv és Irodalom - Berzsenyi Dániel - a kora romantika és klasszicizmus magyarországon
A klasszicizmus és a kora romantika magyar irodalma
Berzsenyi Dániel
Ø az XIX. század első két évtizedének legjelentősebb költője, 137 verset írt
Ø a Vas megyei Hetyén született – 1776, majd a soproni evangélikus líceumban tanult
Ø 1799 elveszi Dukai Takács Zsuzsannát
Ø 1804 Niklára költözik – „niklai remete”
Ø nem kapcsolódik be az intézményesező irodalmi életbe – Kis János lelkész küldi el verseit Kazinczynak
Ø 1813 versei önálló kötetben is megjelennek – eleinte szakmai és közönségsiker
o 1817 – Kölcsey elítélő kritikát jelenít meg Berzsenyi költészetéről
Ø ~1820 felhagy a versírással, elméleti munkákat ír
o 1825 – Észrevételek Kölcsey recensiójára – tudományos alapú viszonválasz
Ø 1836 – halála után Kölcsey engesztelő szöveget ír Berzsenyinek
költészete
a klasszicizmus és a romantika jegyei egybekapcsolódva érvényesülnek
Ø klasszicista jegyek:
o mitológiai motívumok
o rímtelen időmértékes verselés
o klasszikus műfajok (elégia, óda, episztola, epigramma)
o zárt, retorikus verskompozíció
o tanító szándék
o ókori elődök (Horatius életfelfogásának) követése
Ø romantikus jegyek
o zaklatott érzelmesség
o pátosz, személyesség
o merész képzettársításokon alapuló metaforikus-látomásos képalkotás
o nyelvi megoldások
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem
Ø cím: osztályrész = ránk kiszabott sors, végzet
Ø összetett lírai tartalom: ellentétes érzésvilágokat rendel egymás mellé
o egyfelől: révbe érkezés, megállapodott elégedettség,
o másfelől: nyugtalanság, vágyakozás
Ø szerkezet
o 1-2 vsz.: jelenetszerű versnyitány
§ az Odüsszeusz alakját felidéző lírai én (a hajós)
§ bizakodva tekint a jövő felé
§ a part a régi és az új életszakasz határa
§ ahová megérkezik („elzárt hely”) vágyak nélküli biztonságot („tündérképek” nélküli) nyújt a lírai én számára
§ érték és időszembesítés: kalandos múlt ↔ nyugodt, biztonságos jövő
§ hangvétel: eltökélt bizakodás
o 3-4. vsz.: javak felsorolása
§ eltűnik az bizakodás hangja
§ az önmagát győzködő nyugtalan ember kételyeit halljuk
· szavak ugyan a megelégedést próbálják átadni
· megformáltság – az ellentétét gondolja
· pl.: 3. vsz.: negatív festés (azzal jellemzünk valamit, ami nincs)
· 4. vsz.: zárókérdés – kétely
o 5-7. vsz.: megszólított – Camoena (múzsa)
§ a legfontosabb érték a költészet
§ a költészet biztonságot, belső szabadságot ad
§ megvédi a lírai ént a szélsőséges érzelmektől, vágyaktól (forró homok, hideg tó)
Ø műfaj: elégiko-óda
o elégikus: tartalma, hangvétele miatt; vágyakról való lemondás
§ elégia = értékvesztett állapot rezignált tudomásulvétele
o óda: múzsa megszólítása (- magánérdekű óda)
§ lírai műfaj
§ a beszélő egy számára kitüntetett értékkel bíró tárgyhoz, személyhez, jelenséghez szól (nem transzcendenshez)
§ hangneme: emelkedett, ünnepélyes, patetikus, fennkölt, magasztos
§ jellemző az ABA szerkezet (de nem kötelező elem)
Ø verselése: szapphói strófa
o 1-3. szapphói sor
§ 5 versláb, a középső daktilus
o 4. adoniszi sor
§ daktilus + spondeus vagy daktilus + trocheus
kiemelt részletek részletes elemzése:
Ø 1. vsz.: hajó = életút
o a lírai én életútjának egy olyan pontjára ért ahol megérkezettnek tekintheti magát
o vissza tud tekinteni arra, ami eddig vele történt
o lezártnak tekinti a múltat
§ megérkezett – nem megy tovább – az előző életút befejezett
Ø 1. vsz.: Milyen volt az eddigi élete?
o bizonytalan, kiszámíthatatlan, akadályokkal teli
o büszkén tekint vissza – ő becsülettel kiállta a szükséges kihívásokat
o „sok Charybdis között” a mitológiai utalás a küzdelmek súlyosságát érzékelteti
Ø 2. vsz.: a jelen és a múlt ellentéte
o „lekötöm hajómat” – megismétli – végleges állomáshoz érkezett
o úgy érzi, nincs itt a helye, ez elegendő lesz számára
§ „heves ifjú” ↔ „elzárt hely”
o „semmi tündérkép” – nem lehet tovább álmodozni, kalandozni
o „a béke már részem” – nyugton kell maradnia (bármennyire is nem akar)
Ø 3-4. vsz.: Mim van nekem?
o van szőlőskertje, földje → földbirtokos, elégedett a gazdaságával
o birtokain szabadon rendelkezhet
o eszményképe: Horatiusi életszemlélet + antikvitás
§ klasszicista stílus
o „Kérjek-e többet” – záró kérdés – nem igazán elégedett
Ø 5-7.: vsz.: legfontosabb érték a költészet
o értelmezés a): azzal is megelégszik, amije van, ha van lehetősége alkotni
o értelmezés b): ennél kevesebbel is megelégedne mindaddig, amíg van lehetősége alkotni
o értelmezés c): költészet nélkül minden értelmetlen
Berzsenyi Dániel: Horác (↔ Horatius: Thaliarchushoz)
Ø műfaj: óda
Ø téma: Horatiusi elvek, életbölcsességek
o ld. Római Irodalom
Azonosságok Horatius versével
· forma, elvek; Horatius versét írja át
Ø 1. vsz.: természeti kép – hegy
o tél – hideg, nyomasztó, ijesztő
o megszűnik az élet
o beszédhelyzet: valakit megszólít
§ beszélő közeli barátja vagy
§ saját maga: önmegszólító vers (Berzsenyi esetében inkább)
Ø 2. vsz.: olyan tevékenységekre szólít fel, amelyekkel a tél zordsága csillapítható
o pl.: otthon melege, finom bor, test ápolása
Ø 3. vsz.: „Carpe diem” (≈ élj a mának) megfogalmazása
o az élet elmúlik
o amíg van lehetőség, addig kell kihasználni
o az örömöknek kell áldozni
Különbségek:
Ø 1. vsz.:
o Berzsenyi a hangulatfestéssel kezd – utána bizonyít
§ dominánsabb a tél ijesztő mivolta
§ hangsúly: múlandóság, kétségbeesettség
o Horatius a telet fenségesnek is mutatja – „ragyog fehéren”
§ Berzsenyinél nincs semmi, ami megnyugtatná a lírai ént
Ø 2. vsz.:
o a lírai én felszólít Horatius életelveinek felidézésére
§ nagyra értékeli Horatiust – „arany lant”
§ DE: nem tud vele azonosulni, csak közvetít
Ø zárlat:
o Horatius: örömteli életkép – játékos, örömteli, fiatalságot ünneplő jelenet
o Berzsenyi: az elmúlás nyomasztó volta
§ az idő hamar elmúlik, nem tudjuk megfogni
§ „elrepűl, / Mint a nyíl s zuhogó patak”
· az idő gyors, folyamaros, megállíthatatlan, de hirtelen vége van
Berzsenyi számára eszmény az „aure mediocritas”, de a vers mondandójában eluralkodik az elégikum, a félelem az elmúlástól.
Berzsenyi személyisége összeegyeztethetetlen a szerinte követendő eszménnyel.
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I)
Ø műfaj: óda (közösségi)
Ø téma: nemzeti önazonosság firtatása
o érték és időszembesítés (dicső múlt ↔ romlott jelen)
o a lírai én a nemzeti önvizsgálatra szólít fel
Ø szövegtípus: szónoki beszéd – érvelő meggyőző
o retorikai eszközök
Ø kiindulópont: a nemzet jelenlegi romlottsága
o ok: erkölcsi silányulás, közösségért munkálkodás hiánya
Ø beszédhelyzet: megszólított – a magyar nemesek
o ok: elvesztették hajdani erejük
o cél: térjen vissza egykori dicső múltjához, nemességéhez
Ø stílus: klasszicista és romantikus
o klasszicista:
§ műfaji minta Horatius (Horatius: A rómaiakhoz)
§ időmértékes verselés: alkaioszi strófa
§ retorikus szerkezet: tételszerű állítások – érvek, példák
o romantikus:
§ nemzeti tartalom
§ hangnemkeveredés (patetikus, elégikus, ironikus)
§ túlzások, erőteljes képek
§ szenvedély, érzelemteljesség
Ø szerkezet:
o 1-3: a dicső múlt és a romló jelen összehasonlítása
o 4-6: a múlt dicső példái, milyen nagyszerű volt egykor
§ miért: „spártai férjfikar” – fegyelem, erő, erkölcs
§ az egykori fegyelem, erkölcs, kitartás tette dicsővé a magyart
o 7-10: a jelen kétségbeejtő állapota
§ a tölgy példája
· tölgyfa: férfiasság, hősiesség jelképe
· az erkölcstelen viselkedés belülről emészti fel a nemességünket, dicsőségünket
· még nem látható – kívülről nem látszik a pusztulás
· ami belülről megromlott – azt „gyenge szél” is ledönti
§ „rak palotát” – nem a nemzeti, hanem az önös érdek
o 11-12: újra felidézi a múlt dicsőségeit
§ érzelmileg feldúlt – „Oh” (indulatszó)
§ a jelen állapottal nem visszük semmire
§ nem tudjuk megtenni azt, amire Árpád vagy Hunyadi képes volt
o zárlat
§ lemondó, beletörődő hangnem
§ a) ha nem változunk mi is össze fogunk omlani
§ b) a nagy birodalmak is összeomlottak – minden múlandó – általános törvényszerűség
· kettősség: elégedetlen a jelen állapottal, de megjelenik az általános múlandóság
· ellentmond a meggyőzésnek
Berzsenyi Dániel – Elégiák
Ø elégia = értékvesztett állapot rezignált tudomásulvétele
o hangneme: lemondó, melankolikus
Ø ~1800-as évek eleje → Berzsenyi Niklára kell, hogy költözzön
o kihalt, mindentől távoli hely
Ø elveszti a reményt a nemességben, csalódik a politikai, nemzeti kérdésekben
Ø egészségügyi problémák → szembe kerül a végzetével
Ø pl.: Búcsúzás a Kemenesaljától, A közelítő tél, Levéltöredék barátnémhoz
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Ø téma: múlandóság
o az emberi élet elmúlása észrevétlen, lassú folyamat
Ø cím (eredetileg Ősz, de Kazinczy javaslatára megváltoztatja)
o minőségjelzői alárendelés: a tél egy tulajdonságának kiemelése
o tél – az elmúlás kronotoposza
§ (toposz = irodalmi közhely; állandósult jelentésű kép) (kronotoposz = időalapú toposz)
§ közelítő – nem lehet előle elmenekülni, mindenképp bekövetkezik
Ø szerkezet
o 1-3 vsz.: a beszélő környezetének/világának őszbe fordulása
§ negatív festés = azokkal a tulajdonságokkal jellemzünk valamit, ami nincs
§ nem csak a természet, hanem az egész világ („ligetünk”)
· „öröm víg dala harsogott”
· antropomorfizáció – megszemélyesítések
§ mitológiai utalások
· nemesebbé, általánosabbá teszik a leírást
· időtlen mitikus hatást keltenek
o 4. vsz.
§ kiemelkedik
§ általános filozófia eszmefuttatás a múlandóságról
o 5-6 vsz.: zárlat
§ a múlandóság tényét a beszélő önmagára vonatkoztatja
Ø nyelvi kifejezőeszközök: az elégikus hangulatot érzékletesen aláfestő szavak
o klasszikus hatású antik kifejezések: nektár, labyrinth
o hangszimbolika: lágy hatású mássalhangzó-találkozások – „zsenge”, „borong”
o alliterációk: „violás völgye”
o hangfestő szavak: „lebeg”, „borong”
Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz
Ø téma: egyedüllét rezignált tudomásulvétele
o a múlt eltűnt örömei ↔ jelen fájdalmas hangulata (idő és értékszembesítés)
o végesség: tudat, magány
Ø beszédhelyzet:
o lírai én: egy magányos férfi
o megszólított: egy nő (nem lehetnek együtt)
Ø cím:
o töredék – a teljesség hiánya (romantika)
o a szöveg értelmében: ez gondolatainak csak egy része, nem tudja összes érzését szavakba önteni
Ø szerkezet:
o 1. vsz.: megszólítás
§ a lírai én leírja, hogy a megszólított miért hiányzik neki
o 2-4. vsz.: jelenlegi helyzetének leírása
o 5. vsz.: az értékvesztett állapot rezignált tudomásulvétele
Ø forma:
o verselése: ütemhangsúlyos – felező 12-es
§ utolsó versszak 5 sor
· a fájdalom szétfeszíti a vers szimmetriáját
Ø műfaj: elégia
o lírai monológ, nincsenek benne valós levélformák
Ø elégikus vonások:
o értékvesztett állapot rezignált tudomásulvétele
o hangneme: lemondó, búskomor
o lírai mű
Ø romantikus vonások
o hiányzik a teljesség, ami a racionális gondolkodással nem érhető el