Magyar nyelv és Irodalom - Ady Endre

Életrajz és életpálya

1877 Érmindszent – 1919 Budapest

• szülei

  • apa: Ady Lőrinc – „hétszilvafás” nemes (elszegényedett, kisparaszti gazdálkodó)
  • anya: Pásztor Mária – papok, tanítók leszármazottja

• tanulmányai

  • Nagykároly, Zilah: gimnázium
  • Debrecen: jogakadémia, újságírás

életének helyszínei

• Nagyvárad:

  • Szabadság c. lap munkatársa (1900)

  • találkozás Lédával

    • Diósy Ödönné Brüll Adél
    • 1903 1. párizsi út: Baudelaire

    • szakítás Lédával: 1912

      • Elbocsátó, szép üzenet
      • Valaki útravált belőlünk

  • A Holnap – irodalmi társaság és antológia

    • antológia = válogatás, gyűjteményes egy, de leggyakrabban több szerző verseiből vagy novelláiból
    • (1908, 1909 – A dukk-dukk affér – bántó cikk a holnaposoktól való elkülönülésről – az Új Időkben jelent meg)

• Budapest: 1905-től:

  • a Budapesti Napló, majd a Nyugat munkatársa, ill. főmunkatársa

    • a Nyugat emblematikus alakja haláláig

• Csucsa:

  • Boncza Miklós erdélyi földbirtokos kastélya
  • lányát – Boncza Berta (= (Csa)Csinszka, Ady pedig Csacsinszky) – feleségül veszi 1915-ben
  • többnyire itt élnek; háborúellenesség;
  • Levél helyett Gogának c. esszéje: a magyarok elleni román uszítás elítélése
• Budapest: 1917-19 – nemzet halottja

helye a kánonban

• kulcsszerep a XX. sz.-i magyar lírában
• Nyugat c. folyóirat emblematikus alakja
• kötődés a magyar nemzeti-történelmi, a kálvinista és ótestamentumi hagyományokhoz
• messianisztikus polgári radikalizmus
• folytatója és lezárója a magyar utóromantikus lírának
• követője a szimbolista-szecessziós modern lírának

a Nyugat folyóirat

• megjelenés: 1908-1941
• címlap emblémája: Beck Ö. Fülöp Mikes Kelemen-plakettje: az elvi hűség, hazaszeretet jelképe

• a folyóirat eszméje/elvei:

  • Az irodalom függetlenségének védelme (vagyis bármilyen politikai elköteleződéstől mentes)
  • Európai tájékozódású nemzetszemlélet
  • A tehetség feltétel nélküli felkarolása
  • Mintájuk a korabeli nyugati esztétizáló modernség
• A magyarságnak az európai kultúra felé kell fordulnia, „Komp-ország” helyett hídnak kell lennie (Ady)
• Kizárja a konzervatív népnemzeti és az avantgárd irodalmat

• főszerkesztő: Ignotus

  • 1908-29: Fenyő Miksa, Osváth Ernő

• szerkesztők:

  • 1929-33: Babits Mihály, Móricz Zsigmond

    • Móricz 1933-tól megválik a szerkesztői feladatoktól
    • megalapítja a népies írók lapját: Kelet Népe címmel

  • 1933-41: Babits Mihály és Gellért Oszkár

    • Babits halálával a lap megszűnt, szellemi hagyatékának folytatói:
    • Magyar Csillag címmel Illyés Gyula lapja: 1941-44
    • Újhold című folyóirat (1946-48) Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza

I. pályaszakasz

(1906-1910) ebben a szakaszban megjelent kötetei, és legfontosabb versei

• Új versek 1906;

• Vér és arany 1907,

  • A Halál rokona, Mi urunk: a Pénz

    • pénz és halál versek

• Az Illés szekerén 1908,

  • A Sion-hegy alatt – istenes versek
  • Az utca éneke – forradalmi versek

• Szeretném, ha szeretnének 1909

  • Esze Tamás komája – kuruc versek
• A Minden-Titkok versei 1910 (összefoglaló kötet)

Új versek

új versnyelve miatt sokan nem értik – megosztó

• felfokozott képszerűség
• szecessziós én-kultusz
• logikailag laza, füzérszerű szerkezet
• központi, hálózatot építő kép
• szimbolikus – allegorikus kifejezésmód

kötetkompozíció

• minta: Baudelaire: A romlás virágai 2. kiadása (1961)
• a kötetzáró vers: Az utazás párhuzamba állítható Ady Új vizeken járok kötetzáró versével

• vezérvers: Góg és Magóg fia vagyok én

  • vezérvers: a kötetek élén álló, dőlt betűs, cím nélküli versek; a kötetek mottójaként olvashatók

Góg és Magóg fia vagyok én

• ars poetica

• Góg és Magóg

  • bibliai hősök, akik nem tudtak bejutni Bizáncba

• egyszerre képviselője a magyar hagyományoknak és a modernségnek, a nyugati kultúra elterjesztésének

  • „új” az új világszemlélet ami a klasszikus modernség irányzataiban tükröződik

• „szabad-e sírni a Kárpátok alatt”

  • szabad-e itt beszélni arról, ami fáj, szabad-e kritizálni
  • szabad-e újat behozni (a kl. Modernség világának megfelelő kifejezésforma)

• ismert földrajzi és történelmi nevek megszokottól eltérő jelentésben

  • Kárpátok = magyarság
  • Verecke (híres útján) = ősmagyar hittel, kultúrával egynek vallja magát

  • Dévény = a történelmi Magyarország legnyugatibb pontja

    • a lírai én egyszerre ősinek és újnak a letéteményese

  • Vazul

    • hatalommal szemben álló pogány – lírai én ezzel azonosul
    • ha a hatalomban lévők elítélik, akkor is kitart

• modern vátesz: messianisztikus elhivatottság, mártíromság,

  • mégis-morál: az ellenállás és a biztos bukás tudatában is vállalja a küldetését
• a lírai én mindig az előtérben, szerepe óriásira növelve

---

a kötet versei 4 ciklusba rendeződnek

• Léda asszony zsoltárai

  • zsoltár: Istenhez szóló közösségi ének, liturgikus énekelt vers
  • legfontosabb versek: Vad szirttetőn állunk, Tüzes seb vagyok, Meg akarlak tartani, Héja-nász az avaron

  • szembehelyezkedik az erkölcsi és költészeti konvenciókkal

    • a szerelem házasságon kívül is jogos és igaz kapcsolat
    • vágy az ideálisra, de ez nem valósítható meg
    • idill helyett gyötrelem, önkeresés, harc, önzés, hajsza, vágy, ösztön
    • rendkívüli testi és lelki dinamizmus
    • ambivalencia: vonzás és taszítás
    • nincs beteljesülés; diszharmónia, állandó kielégítetlen (testi-lelki) vágyak
    • testiség, erotika, vágy, ösztön
    • szerelem és elmúlás/kiégés összekapcsolása
    • nő és férfi kapcsolata örök harc
    • énkeresés a másikon keresztül, a másik által
    • szecessziós én-feltárulkozás, stilizált motívumok
    • felfokozott képiség, szimbolikus kifejezésmód

---

• A magyar Ugaron

  • ugar: pihentetett, nem megművelt föld – utalás Széchenyi parlag-metaforájára
  • legfontosabb versek: A Hortobágy poétája, A Tisza-parton, A lelkek temetője, A magyar Ugaron

  • jellemzői

    • a korabeli magyar közállapotok kritikus megjelenítése látomásos jellegű tájversekkel
    • a legnagyobb felháborodást kiváltó versek, mások számára új társadalmi iránytű
    • középpontban a lírai én és a környezet viszonya áll
    • társadalmi-kulturális elmaradottság
    • tespedtség, ki nem használt lehetőségek
    • a változást, értékeket képviselők, a szépség iránt elkötelezettek számára pusztító közeg
    • gyakori a térhez és időhöz kötött ellentétezés (pl.: Gangesz – Tisza-part)
    • hangnemei: a tragikus pátosz, az irónia

A Tisza-parton

• Tisza-part – Magyarország jellemzése

  • felsorolás – áll minden, nem történik semmi
  • először emblematikus magyar helyszínek, hagyományok

  • majd Magyarország helyzete metaforikusan

    • sivatag – kopárság, üresség, élettelenség, kilátástalanság
    • lárma – káosz, rendezetlenség, zaj
    • durva kezek – erőszak, munkában eldurvult kezek, szegénység
    • bambaság – tudatlanság, butaság, ostobaság
    • álom-bakók – nem lehetnek az embereknek álmaik, minden törekvést csírájában elfojtanak

• Gangesz-part

  • a civilizáció bölcsője, az első magas szintű társadalom
  • mi kell a társadalom születéséhez: kreativitás, lehetőség a kibontakozásra

• Gangesz-Tisza ellentét

  • a magyar elfojtással ellentétben a Gangesz-part lehetősége nyújt a kibontakozásra

• „szívem egy nagy harangvirág”

  • teljes metafora
  • a durvasággal szemben a gyengédséget képviseli
  • konvencionálisan férfiatlan tulajdonságot vesz magára
  • lágyság – érzékenység, szépség

• „finom remegések: az erőm”

  • az érzékenység az erőssége
  • ezzel tudja a világot megtapasztalni
  • ellentétben áll Mo. bemutatásával

• „Tisza-parton mit keresek”

  • ez a durva ország nem illik sz ő személyiségéhez, nem az ő világa

A lelkek temetője

• elítéli a magyarokat, nem élnek nem teremtenek semmit

• még ha valaki próbálkozik is, sose lesz belőle semmi

  • „meddő a nagy gerjedés”

A magyar Ugaron

• Ugar = magyar közállapotok

• megvan benne a múlt lenyomata

  • gazdagság, termékenység, naggyá levés lehetősége

    • (szűzi föld, szent humusz)

• műveletlen, elhanyagolt, magára hagyott, a múltnak csak árnyai

  • gaz lehúz, altat, befed

    • lehúz – megöli a kreativitást, másra való igényt
    • altat – egyhangúságra, jellegtelenségre kényszerít
    • befed – megsemmisít, megöl, halálra kényszerít

  • kacagó szél

    • a fejlődő nyugat, modern életszemlélet nevetségesnek tart minket

• látomásos tájvers

  • nem valódi, elképzelt táj, szimbolikus, átvitt értelmű, belső vízió

---

• A daloló Párizs

  • a címekben francia tulajdonnevek
  • legfontosabb versek: A Gare de l’Esten, A Szajna partján

  • az ugar versek ellenpontozása:

    • a nyugat, Párizs a lírai én számára a szabadság, a kibontakozás, érvényesülés, kiteljesedés világa szemben a magyar világ pusztító, elmaradt közegével

  • Párizs:

    • az európai kultúra és a művészetek fellegvára
    • a szabadság, a nagyvárosi polgári civilizáció világa

A Szajna partján

• versszervező elv: szembenállás

  • Mo. közállapotok, életérzés, helyzet, megélés a nyugattal szemben
  • a két világ emblematikus kifejezője a Duna és a Szajna

• lírai én kettéválik – kl. Modernség jellemzője

  • az én mindig valaki más, különböző ént élünk különböző környezetekben
  • lírai én megosztottsága

• két alakban egy halott

  • kiégettség, kilátástalanság
  • egyiket sem tudja megélni igazán

• Duna part

  • démonok űznek csúfot vele

    • el nem fogadottság itt Mo.-n
    • de belső pusztító erőként is értelmezhető
    • a (külső/belső) romboló erők nevetségessé teszik

  • röhejes mámor

    • nincs más lehetősége, mint elmenekülni az értelmetlen ivásba

  • Céda lány

    • prostituált
    • a szexualitás csupán a testiséghez kapcsolódik

• Szajna-part

  • valós, lelkileg megélt szerelem
  • megélheti azt, ami az értéke, elfogadják a művészetét
  • kivirágozhat, van tere az érzékenységének, finomságának

  • Szent Cecília – vértanú, a zene védőszentje

    • áldott a tevékenysége
    • megemeli a lelkét ez a világ
  • nincs szükség a mámorra, teljes lerészegedésre
  • befejezés: ott megélem az életet, ki tudok bontakozni

---

• A Szűz ormok vándora

  • legfontosabb versek: Midász király sarja, Búgnak a tárnák, A sárga láng, Harc a Nagyúrral, Új vizeken járok
  • az ismeretlen birtokba venni akarása
  • ars poetica jellegű versek
  • az alkotás lélektana; a lélek osztottsága
  • a modern élet kínjai (a pénz uralma)

Harc a Nagyúrral

• disznófejű nagyúr = Mammon (a pénz istene)

  • ő kormányozza, irányítja az életemet
  • a lírai én vágyainak kielégítéséhez pénzre van szüksége
  • emberi, állati, isteni szörny egyszerre
• zúgó élet partján – mindennapjainak harca
• habok – vágyak, amiket be akar teljesíteni
• mitikussá növelt tér és idő, ill. szereplők – örökös harc

• lírai én próbálkozásai a pénz kicsikarására

  • hízelgés, felkínálkozás, megalázkodás, érvelés, könyörgés, követelőzés

• az ellenfél reakciói:

  • hallgat, nem válaszol, nevet – semmibe veszi a lírai ént

• modern balladaiság

  • ballada: olyan műfaj, melyben mindhárom műnem jellemzői megtalálhatók;

    • története van, dialógusok, a narráció hiánya, hiány, kihagyás, töredezettség, poétizált, sűrített versnyelv

• létharc vers

  • felnagyított lírai hős
  • legyőzhetetlen ellenfél
  • aránytalan küzdelem
  • mitikus-szimbolikus tér és idő
  • ismétlődés, körkörösség,
  • a küzdelem tétje maga a létezés
  • a kimenetel eleve eldöntött
  • a lírai én a kudarc tudatának ellenére küzd, így válik még nagyobb hőssé

Az ős Kaján

• szintén létharc vers, de a következő kötetben: Vér és arany (1907) jelenik meg

• Kaján - Káin név köznevesült alakja

  • olyan személy, aki karörömmel, lenezően szemlél másokat
  • jelzői Dionüszoszt idézik (bor, mámor), egyfajta istenfigura
  • Kaján – az élet teljes megélése
• mitizálás: felnagyított lírai hős, legyőzhetetlen ellenfél,
• létharc vers

• önértékelő monológ

  • a pozitív jelentéstartalom a Kajánhoz, illetve Lédához kapcsolódik

  • önmagához csak negatív jelentéseket kapcsol

    • (nehéz, meddő, fajdalom, elhasznált, bolond, bús, förtelem, romlás)
    • a hős belefáradt a küzdelembe, elvesztette a hitét,
    • feladja az önmegvalósításért folytatott küzdelmet,
    • magyarsága betegség, csak szenvedések árán viselhető el

Új vizeken járok

• Új versek kötet záróverse, ars poetica

• az „új”

  • eddig ismeretlen témák, ismeretlen tájai a létezésnek

  • az utazás toposzával kapcsolódik

    • Baudelaire Az utazás ihlette

• lírai én

  • feladata: az élet új területeit, tájait bejárni

  • elutasítja a hagyományos középszerű polgári létet

    • „nem leszek a szürkék hegedőse”
    • csordanéppel szemben megvalósítja önmagát
    • újat felfedezni, létet megélni akar
• a magyarság képviselete már nem hangsúlyos – elhozza a modern létezést

---

Istenes versek

• ciklusban először az Illés Szekerén (1908) kötetben

  • A Sión-hegy alatt ciklus

    • Sión-hegy – Jeruzsálem legmagasabb pontja, szent hely
    • hegy – Isten közelsége
• további fontos istenes versek: Sötét vizek partján, A nagy Cethalhoz, „Ádám, hol vagy?”, Krisztus-kereszt az erdőn, Álmom: az Isten, Istenhez hanyatló árnyék, Ésaiás könyvének margójára

A Sión-hegy alatt

• az Istenkép egymásnak ellentmondó értékeket tartalmaz

  • egymással ellentétes esztétikai minőségek együttes jelenléte – groteszk

    • értékválság esetén jelenik meg
    • Tudok-e hinni, vagy sem?

  • Isten egyszerre fenséges és alantas (szakrális és vulgáris)

    • borzolt, tépett fehér szakáll
    • bús és kopott
    • jó és kegyes

    • nagy harang-kabát – piros betűk

      • ünnepek; szakrális hagyomány

• lírai én

  • lámpás – keresi Istent
  • reszkető – bizonytalan
  • rongyolt lélek – kiégett, elhasznált, nem élő
  • értelem-érzelem ellentét

  • nem tudja megnevezni Istent

    • csak az a valódi, amit meg lehet nevezni

• Isten felszalad a hegyre – nem sikerül a találkozás

  • bekönnyezi a lírai én arcát – hitetlenség

• zárlat

  • lírai én elveszett, kétségbeesett
  • bánja, hogy nem tudta a szívében megtalálni a hitet

Kuruc versek

• kuruc költészet – Rákóczi szabadságharc idején született költészet
• először a Szeretném, ha szeretnétek (1909) kötetben jelenik meg
• fontosabb kuruc versek: Esze Tamás komája, Sípja régi babonának, Két kuruc beszélget

• jellemzői

  • a lírai én belehelyezkedik egy korabeli szereplő helyzetébe (szerepversek)
  • korszak emblematikus helyszínei
  • elsősorban a bujdosóversekre játszik rá

Sípja régi babonának

• lírai én – egy kuruc

• beszédhelyzet

  • reményvesztett – siratja a magyarság sorsát
  • döntéshelyzet – itthon maradjon, vagy elmenjen; elhagyja-e a hazáját
  • egyedül inni, a bánatát alkoholba fojtani képes

• koldus-vásár metafora

  • teljes kiszolgáltatottság

• kavargó rongyos árnyak

  • többi hasonló sorsú ember
  • a múlt mindenkori magyar veszteségeinek hátrahagyottai

• babona – hiedelem

  • akár jó akár rossz sorsa van a magyaroknak, semelyik helyzetben sem tud megélni

• végiggondolja, hogy a magyar nemzettől mit várhat

  • oda vezet, hogy elhagyja az országot
  • útnak indulás – botot vág
• kuruc kultúra helyszínei: Késmárk-hegy, Majtény síkja

• issza-vissza rímpár

  • népdalt idéz fel: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza”
  • ugyan elmegy, de örökké magyar marad

• magyarsághoz tartozás

  • vérem népe – elválaszthatatlan
  • édes népem – szeretet

  • veszett népem

    • harag, keserűség, kiábrándultság
    • nem méltó arra, hogy itt élje az életét

Magyarságversek

Ady nemzethez tartozását, magyarság milyenségét általánosságban fogalmazza megakadályozza

• jellemzői

  • vallomásos hang
  • a vérségi kötelék megvallása
  • a néphez tartozás elszakíthatatlansága annak ellenére, hogy sorsa elviselhetetlen a beszélő számára
  • nemzetféltés, örök hűség

• fontosabb versek:

  • A föl-föl dobott kő
  • Nekünk Mohács kell (fordított Himnusz)

  • A fajok cirkuszában

    • „Húsvéttalan a magyarság” – elavult eszmék másolója, ezért nincs számára megváltás

  • Az Idő rostájában

    • az Idő isteni hatalomként részvétlenül kihullatja a fejlődésre képtelen népeket

Nekünk Mohács kell

• cím: nekünk egy nagy veszteség kell

  • logikai kapcsolaton alapuló metonímia
• a magyar nép csak szélsőséges helyzetben tud működni, eredményeket felmutatni

• beszélő

  • 1. vsz.: általános (külső)
  • 2. vsz.: E/1 – én is magyar vagyok, engem se kíméljen
  • 3. vsz.: T/1 – minket
  • → közösségvállalás

• magyarság jellemzése

  • cigány nép – hazátlan, nem találja a helyét
  • langyszívű – szenvedélytelen, gyáva, nem köteleződik el
  • siheder – (=fiatal, kamasz) éretlen, felelőtlen

• a beszélő szerint fel kell ébreszteni ebből az állapotból a népet

  • csak egy nagy veszteséggel lehet

• 2 bibliai utalás

  • „nehogy zöld ágat hozzon”

    • nem érdemlünk meg egy új lehetőséget
  • „földtől a fényes égig / Rángasson minket végig”

A föl-föl dobott kő

• hazához való elszakíthatatlan köteléket a gravitációval szemlélteti

• szédül

  • attól, amit nyugaton lát

• elbusong

  • elszomorodik, hogy itt mit lát

• lehull a porba

  • vissza kell ide jönnie (Halotti beszédet is felidézi)

• „példás alakban / Te orcádra ütök”

  • én példája vagyok egy magyar embernek

Átmenet I és II. pályaszakasz közt

a modern lét szétesettségének, fragmentáltságának verse:

Kocsi-út az éjszakában

• (1909) Szeretném, ha szeretnének kötetben;

• hagyományos toposzok újraértelmezése:

  • út: céltalanság, semmibe visz, szorongás, bizonytalanság kíséri
  • éjszaka: üresség, sivárság, fájdalom és félelem

II. pályaszakasz

• fontosabb versek: A menekülő Élet (1912), A magunk szerelme (1913), Ki látott engem? (1914)

• utolsó Léda-versek

  • Elbocsátó szép üzenet, Valaki útravált belőlünk
• önazonosságkeresés
• Isten-keresés
• verses epikai kísérlet: Margita élni akar (1912)

Hunn, új legenda

• Hatvany Lajos (barát és mecénás) aggódó levelére válasz az új ars poetica

  • Hatvany aggódik, hogy Ady versei nem a megszokottak – ez mutatja a változást!
  • azt tanácsolja Adynak, tanulmányozza és utánozza a nagyokat: Goethe, Arany, Petőfit

• az életes-költészet megvallása, modern zseni-kultusz, hagyomány és újítás letéteményese;

  • párhuzam Petőfi A természet vadvirága c. versével
• cím: lírai én egyszerre rendelkezik erős kötelékkel a magyarsághoz, és már legendává vált

• Ady kiválóságát, egyedülállóságát fogalmazza meg

  • élete egy az irodalommal
  • kritikán felül áll – ő képviseli az egész magyarságot
  • versei az életével egyenlők – életes irodalom

III. pályaszakasz

utolsó kötete: A halottak élén (1918) – 125 vers 9 ciklusba rendezve

• jellemzői:

  • minden témát áthat a háború rettenete
  • a vátesz szerepet felváltja az értékőrző („vigyázó”) szerep
  • a lírai én perifériára kerül

  • megnő a hagyomány szerepe

    • szöveghagyományok: biblikus, históriás ének, mese;
    • műfaji rájátszás, idézés, nyelvi archaizálás
  • az értékek átértékelődnek
  • a kijelentő/kinyilatkoztató beszédmódot felváltja a kételkedőbb, tárgyiasabb kérdezőbb hang
  • felerősödik a kétkedőbb önszemlélet, az önmegismerésre irányuló kérdezés
  • visszaszorul a szimbolikus-allegorikus kifejezésmód
  • a versbeszéd egyszerűsödik, fogalmibbá válik
  • az egyedi, individuális szimbólumok helyett a nagy, közösségi szimbólumok kerülnek előtérbe

Ézsaiás könyvének margójára

• parafrázis (=hozzámondás)

  • egy alapszöveg (itt: a bibliai Ézsaiás könyve az Ószövetségből) újrafogalmazása
  • az alkotó jelen korának problémáját fogalmazza meg benne
  • nyomatékosítja a hagyományt, de módosítja is jelentését
  • ez is az intertextualitás egyik fajtája

• forma – Bibliára hasonlít

  • számozás
  • gondolatritmus
• világháború kitörése ihlette

• szándékos archaizálás (=régies nyelvhasználat)

  • szókincs, emelkedettség
  • ismétlések (szintén Bibliai jellemző)

• Ézsaiás – próféta

  • könyve próféciákat tartalmaz

    • = megjövendölés, jövőbeli történés, jóslás

    • negatív elrettentő jövőképet vet fel a Bibliai prófécia

      • cél: helyes útra térés
      • de: mindig van feloldás

• a versben nincs feloldása a jövőképnek

  • látszólag kiemelkedünk az állati világból, de újra és újra visszaesünk az állati léthez (háború, gyilkolás)
  • ember próbál közeledni Istenhez, de mindig visszaesik

• kérdő mondatok többsége

  • bizonytalanság, tanácstalanság, kétségbeesettség
• nem kinyilatkoztat, megjelenik a kétkedés – ez új Adytól

Ember az embertelenségben ciklus

Emlékezés egy nyár-éjszakára

• cím: kijelöli a beszédmódot – visszatekintő (retrospektív)

  • nyár-éjszaka – két kronotoposz

    • virulás és megsemmisülés ellentét

• új kifejezésmód: az expresszionizmus hatása

  • a klasszikus avantgárd irányzata
  • jelentése: kifejezés

  • jellemző – érzelmek szenvedélyes, intenzív kifejezése

    • mind a lázadás, mind a totális depresszió
• beszédmód: látomásos képalkotás, allegorikus alakok
• az indulat és érzelemkifejezés szétfeszíti a versformát
• 1917-ben idézi fel az VH. kitörését

• 6 szerkezeti egység

  • I.

    • apokalipszis (=végítélet, szó szerint feltárás), világvége megidézése az 1-2. sorban

    • 2 alakzattal folytatódik

      • szó szerinti ismétlés
      • hiperbola (túlzás)
      • → nyomatékosítás, túlzás
    • sorvégi igék → megsemmisülés

    • ifjú, csillag, párta → fiatal emberek, a „jövő reménységei”

      • ami reményt ad a jövőnek semmivé foszlott
    • közismert jelképek – kései költészetére jellemző

  • II.

    • olyanok történnek, amik babonás jelek

      • jelzik az éjszaka szörnyűségeit
    • felidézi a népi hiedelemvilágot és a Bibliából János jelenéseit

  • III.

    • már nem csak előjelek

    • erkölcsi ítélet a történésekről

      • aki a háború mellé áll – senki
      • aki távol marad – igaz ember

    • kényes rabló

      • azok is rászorulnak a rablásra, akik adnak az erkölcsre
    • erkölcsi fordulatot mutat be

  • IV.

    • reflektál a változásra (értelmező, elgondolkodó)

    • elismeri, hogy az embernek vannak hibái

      • de mégis megdöbbentő, hogy mennyire el tudnak fordulni a jótól

    • utolsó 2 sor

      • megerősíti, hogy mennyire lesüllyedt az emberiség
      • a Hold külső szemlélőként – a teremtett világ rendjének csúfolódása

  • V.

    • mindenkit megszállt az állati ösztön
    • az ember elvesztette az értelmes gondolkodás képességét
    • az ember tehetetlen

  • VI.

    • vallomásos; közvetlen szenvedélyes viszonyulás a történtekhez
    • felfoghatatlan ami történt, azt hitte halott lesz

    • „Isten-várón” – jöjjön, és vessen véget az egésznek

      • azóta is ebben a sokkban él

• új költő szerep: vigyázó

  • egyrészt prófétai, figyelmeztető
  • alapvető emberi értékeket megőrizni

Intés az őrzőkhöz

• nem esztétikai, hanem erkölcsi programot fogalmaz meg
• érték: mindennapi élet szépségei – ezt kell megőrizni

• az emberi élet értékeinek a szépséget és a megéltséget tekinti

  • ezt kell megőrizni ebben a felfordulásban

Az eltévedt lovas

Ady költészetének csúcsa – tisztán szimbolista vers

• szimbolista vers

  • a versnek olyan kép van a központjában, amit nem lehet egy konkrét fogalomnak megfeleltetni
  • a tulajdonságai csak sejtetnek valamit
  • nincs jelen a lírai én

• a lovas

  • a múltból jön és a jövőbe megy
  • hol: dombkerítéses sík = Kárpát-medence
  • eltévedt: bolyong, nem talál célt
  • hozza magával a múltból mindazt, ami rémisztő
  • magyarság eltévedtsége/célvesztettsége/útvesztettsége
  • a világ újra és újra visszatérő elveszettségének szimbóluma
  • maga az idő
• semmi sem változik
• amit el akarunk kerülni újra és újra megtörténik

• lírai én

  • nincs jelen

  • csak egy birtokos jelzői formában és a nálunk személyes névmásban

    • egy közösség részeként

• nincs jövőbe vezető út

  • ami van, az „új hínárú” – belegabalyodunk, nincs kiút a jelen helyzetünkből

• zárás: variációs ismétlés

  • elveszettről a hajdanira változik a hangsúly
  • mindig újra és újra visszatér ez az állapot

Csinszka versek

= Boncza Berta – 1915-ben házasodnak össze Adyval

Vallomás a szerelemről ciklusban, utolsó kötetben

• fontosabb versek: Őrizem a szemed, De ha mégis?, Nézz drágám kincseimre

• különbségek a Léda versektől

  • konvencionálisan

    • diszharmónia helyett harmónia
    • szélsőség, testiség helyett konvencionális összetartozás
    • Léda mitikus alak – Csinszka megszokott nőszerep
  • Csinszka támasz, megértés – Léda örök harc, ellenfél
  • szenvedéllyel, vadsággal, tűzzel szemben – melankolikusság, elégikusság

  • itt hangsúlyos a pusztulás, halálközeliség

    • áthatja a háború rettenete

• lírai én

  • Léda versekben kinyilatkoztató, itt sebzett

    • saját romlását, pusztulását tematizálja
    • megjelenik a hála
  • nem a lírai én uralja a verset, nem ő van a középpontban

• nyelvhasználat

  • Léda versekben nagyon szípadias keretezés itt hiányzik
  • alig vannak képek – fogalmivá válik a nyelv
• forma: népdalokra emlékeztető, egyszerű formák