Magyar nyelv és Irodalom - Klasszikus modernség
Klasszikus modernség (1857-1910/20) → Klasszikus avantgárd (1910-1938) → Későmodernség (1920-1960/70)
Előzmény: realizmus
a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat
XIX. század közepén alakult ki
a név a latin real („valós”) szóból származik.
a szót Balzac regényeinek kritikusai használták először az 1830-as években
nem korstílus
nem nyit új korszakot a művelődéstörténetben.
az irodalomban csak a romantikán belül értelmezhető irányzat
a festészetben a modernség irányzatainak kiindulópontja
Áttekintés
más néven: esztétizáló modernség
kezdete (1857) szimbolikus évszám, ekkor jelent meg:
Líra: Charles Baudelaire: A romlás (rossz) virágai
Epika: Gustave Flaubert: Bovaryné
kialakulásának hátterében gazdasági és társadalmi változások
ipari forradalom → megszervezett termelés → profittermelő hatékonyság → ember által épített környezet, gépek → nagyvárosiasodás → hagyományos közösségek felbomlása → elidegenedés
irányzatai: minden irányzat mögött filozófiai irányzat áll
naturalizmus, impresszionizmus – pozitivizmus filozófiája
szimbolizmus, szecesszió – életfilozófiák
(klasszikus avantgárd irányzatai: kubizmus, futurizmus, dadaizmus, expresszionizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus)
(későmodernség irányzatai: újnépiesség, újklasszicizmus, tárgyiasság, hermetizmus)
Szellemi háttér – filozófiák
Pozitivista filozófiák
természettudományos alapú
racionális, objektív
hisz a tények által leírható igazságban
a társadalmi-emberi problémák megoldását a tudomány és a technika haladásától reméli
azon a felismerésen nyugszik, hogy csak a jelenségeket és egymáshoz való viszonyukat ismerhetjük meg.
csak a természet törvényeit ismeri el, melyekből minden jelenség ered
célja objektív, semleges filozófiai és tudományos szemléletmód kialakítása
Auguste Conmte
minden olyan elmélet, ami elismeri a tapasztalható dolgokon túli valóság létezését és megismerhetőségét, az metafizika
ismeretünk és tudásunk mindenkor viszonylagos (relatív), meg kell elégedni a jelenségek külalakjának leírásával
A tényekből, a pozitív tapasztalatokból kell kiindulni. A tény nem más, mint a tudományos igazság.
A tudomány feladata:
Jelenségek csoportosítása, leírása, rendszerezése.
Feltételek kutatása, amelyek között a jelenségek végbemennek.
hisz a technika fejlődésének jobbító hatásában
Fontos társadalmi alapelvek:
Az ember társas mivolta, természete
A társadalom alapja a család
A társadalom lényege az együttműködés, a munkamegosztás
Az emberiség az a nagy „lény”, akit tisztelnünk kell
Az emberi megismerés fokai
teológiai
természetfölötti erőkkel magyaráz
ősi társadalmak, törzsi kultúrák kora
metafizikai
elvont filozófiai elvekkel magyaráz
ókor, középkor, reneszánsz, barokk, klasszicizmus, romantika kora
pozitív (Comte jelene)
tudományos magyarázat
ipari társadalom kora
új tudományok alapjait teremti meg: szociológia, pszichológia
Hippolyte Taine
különösen nagy hatást gyakorolt a XIX. századi francia regényirodalomra
(Zola, Balzac, a magyar irodalomban Bródy Sándor és Móricz Zsigmond)
Miliő-elmélet
a szellemi kultúra és az ember fejlődését három tényező befolyásolja
a faj (race) azaz az ember faji meghatározottsága
az idő (moment), azaz a történetileg meghatározott pillanat
a környezet (miliő), azaz az embert körülvevő társadalmi környezet
Herbert Spencer
minden dolog alá van vetve a szétbomlás és egyesülés jelenségének
ezek egymásutánja biztosítja a fejlődést
filozófiájában az élővilág fejlődés-elméletét a társadalmi életre, a tudományra és az emberi lélekre is alkalmazta
evolucionizmus
népességnyomás mint hajtóerő
képességek kényszerű fejlesztése
természetes kiválasztódás
az emberiség evolúciós haladása
kritikusai nézeteit szociáldarwinizmusnak nevezik
Charles Robert Darwin
darwinizmus:
a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért
mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket
a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak
hatása
a regény- és novellairodalomban:
az ember, mint biofizikai egység jelenik meg, nagy hangsúlyt kapnak az ösztönkésztetések
memetika:
az evolúciós elmélet alkalmazása a kultúra átörökítésében
a kultúrát, eszmét, vallást hordozó információcsomagok a mémek, ezek az evolúciós kiválasztódás szerint működnek
Karl Marx
német filozófus, közgazdász, szociológus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa és a marxizmus névadója
A modern társadalomtudomány és a szociológia alapítója.
A történelem egyik legnagyobb befolyást elérő gondolkodója, ideológiája jelentős hatást gyakorolt a baloldali munkásmozgalomra és az ahhoz kapcsolódó filozófiai irányzatokra
minden eddigi társadalom története osztályharcok története
Az ellentétes érdekű társadalmi osztályok közötti osztályharc a nincstelenek osztálya, a proletáriátus győzelméhez vezet, és ezáltal létrejöhet az osztály nélküli társadalom
az oda vezető utat a forradalomtól várja
megszüntethetőnek gondolja a magántulajdont
munkássága a 20. századi baloldali diktatórikus rendszerek ideológiai háttere
történelmi materializmus
a haladást az emberi igények és szükségletek folytonos kielégítése eszközli ki
a kezdeti ösztönös cselekvések a munka segítségével gyakorlati tevékenységgé változnak
munkával az ember „belakja” a világot, újabb igényeket támaszt, amelyekre újabb és újabb munkával válaszol
az ipar a munka „beteljesült” formája
termelőerők – ezek határozzák meg a haladást
termelési eszközök (ásó, kapa stb.) + ember + földrajzi-politikai viszonyok
termelési viszonyokat határoznak meg – anyagi javak cseréje, eloszlása, áru stb.
ELIDEGENEDÉS
Az ember tevékenységének termékei tőle független idegen külső erővé válnak, mert az ember a munkafolyamat egyetlen fázisában vesz csak részt.
Az ember elidegenedik a munkától, és mivel a munka a legfőbb „nembeli” tevékenység ezáltal saját magától is.
„A munkás beleteszi az életét a tárgyba; de az immár nem az övé, hanem a tárgyé.”
Életfilozófiák
Arthur Schopenhauer
A világ kétoldalúsága
Képzet: A minket körülvevő világ a szubjektum (a megismerő ember) számára csak belső képzetként lehetséges.
Akarat: A világ másik alapvető dimenziója maga az akarat.
Az önmegismerés szerepe
Az emberi önmegismerés az egyetlen módja a világ egységes megértésének.
Csupán saját magunkban tapasztalhatjuk meg az akaratot belső, szubjektív érzetként (és nem csak külső képzetként).
A megismerés és az ember kettőssége
A világ a megismerő szubjektumra és a megismert objektumra válik szét.
Az ember kétféleképpen tapasztalja meg önmagát:
Képzetként/Objektumként: a megismerés révén.
Akaratként: az érzésein keresztül.
Az akarat jellemzői
Természete: Független a tértől, az időtől és az ok-okozati összefüggésektől; a jelenségek világán kívül esik.
Megnyilvánulásai (objektivációi): Az élettelen természet, a növényvilág, az állatvilág és az ember.
Értelem, ész és akarat viszonya
Értelem: Az embert és az állatot egyaránt jellemzi.
Ész: Kizárólag az ember sajátja (ez jelenti a különbséget az embertől az állat felé).
Vak akarat: Ész hiányában az akarat vakon működik – ez maga az ösztön.
Az ember és a természettörvények
Az ember a természet része, alávetett a természettörvényeknek
Cselekvéseink nem szabadok
A megismerés megelőzi az akarást (nem fordítva)
Következmény: fölösleges etikai törvényeket felállítani, hiszen az akarat nem szabad
A morál eredete
A morál alapja a részvét
A másik emberben önmagunkat ismerjük fel
A másik szenvedésében a saját szenvedésünket látjuk viszont
Az élet mint szenvedés
Az emberi élet céltalan, alapvetően szenvedés
„Az élet nem élvezetre, hanem eltűrésre és befejezésre való”
Enyhülést csak a művészet nyújt, de ez is csak „múló álom”
A művészeti élmény után az élet még elviselhetetlenebbnek tűnik
Egyetlen kiút: önmegtartóztatás, aszketizmus → a vágytalanság elérése, az akarat kiiktatása
A világ megismerhetetlensége
A világ nem ismerhető meg objektíven
Legyőzhetetlen akadály: a szubjektum (önmagunkba zártság)
A világ nem más, mint a megismerő szemlélete/képzete
Az akarat és a vágy természete
Az akarat az örökös hiány tapasztalatából fakad
A vágyakozás szenvedéshez vezet
Minden kielégített vágy újabb vágyat szül
A boldogság és az esztétikai magatartás
A „boldogság" az akarat megszüntetéséből fakad
Ez vezet el a tiszta szemlélethez → esztétikai magatartás
Egyetlen etikus magatartás létezik: a részvét
Soren Kierkegaard
Központi probléma:
Az egyén (mint létező szubjektum) és Isten közötti kapcsolat mikéntje.
Feltétele: Önmagunk megértése a konkrét létezésben.
Az ember meghatározása:
Szintézis / Viszony: A végtelen és véges, időbeli és örökkévaló, szabadság és szükségszerűség között.
Létjelleg: Az emberi élet nem adottság, hanem megoldandó feladat.
az ember „halálos betegsége” a kétségbeesés:
Eredete: Az örök tudatból (szellemből) fakad, és az egész lényt átfogja.
Oka: A saját szintézis félreértése – az én megvalósításának hiánya (tudatosan vagy tudattalanul).
emberi eszményképe az önmagát tudatos választások során megvalósítani képes egyén: autentikus lét
nem megfelelni akar, hanem megvalósítja önmagát
Az egyéniség megvalósulásának stádiumai:
Esztétikai stádium – műalkotássá formálja az életét, mindent iróniával szemlél – Don Juan – az irónia kétségbeeséshez vezet
Etikai stádium – betartja a társadalom szabályait, az általános erkölcsi normákhoz igazodik – Agamemnón – bűntudatot érez
Vallási stádium – „hit lovagja” – belsőleg átélt, szenvedélyes hit, csak ez adhat erőt az embernek, hogy önmagát igazi emberként megvalósítsa; egyedül van, csak az irracionálisra hagyatkozhat. – Ábrahám (Vagy gyilkos, vagy hívő, harmadik út nincs!)
Friedrich Nietzsche
két alapelv:
mámor, ösztönösség
harmónia, szépség, kultúra
nézetei
Isten halott.
Minden érték átértékelése.
a hatalom akarása
az örök visszatérés
az embert felülmúló ember (Übermensch)
Az emberfölötti ember (Übermensch) ↔ a csordaember:
Übermensch: Erős, bátor, derék, hatalmas, szabad, kíméletlen – ritka kivétel.
Csordaember: Gyenge, gyáva, szolgai, behódoló, szánakozó – a többség.
Fő filozófiai koncepciók:
Örök visszatérés (Ewige Wiederkunft): Úgy kell leélni az életet, hogy azt végtelenszer, változatlanul is újra tudjuk vállalni.
Hatalom akarása (Wille zur Macht): A világ és az ember alapvető hajtóereje a hatalomra törő akarat.
Isten halála és az ember újradefiniálása:
Isten mint korábbi értékcentrum: Meghatározta a világ értelmezését, de gátolta az emberi szabadság kiteljesedését.
Isten halálának következménye: Megszűnt a hagyományos kapaszkodó („teremtmény” státusz).
Az új feladat: Az emberi lét újradefiniálása – egy új perspektíva és erő által megalkotott új értékrend révén.
Henri Bergson
filozófiájának központjában a tér és idő vizsgálata
Tér
Homogén, egymáshoz hézagmentesen illeszkedő pontokból áll; a mozgás a térbeli helyzetek egymásutánja.
Értelem: A térbeliség és az anyag megismerésének eszköze.
Homo faber: A cselekvő, eszközkészítő, természetet uraló ember típusa.
Idő és intuíció:
Idő: Oszthatatlan folyamat (tiszta tartam), amely lényegileg különbözik a térbeliségtől.
Intuíció: Az idő megismerésének egyetlen útja; a szemlélődő, a valóság mélyebb rétegeire nyitott ember adottsága.
legtöbb emberből hiányzik, mert túlzottan kötődik az értelmi beidegződésekhez.
Az ember kettős lény: társadalmi lénye nem azonos valódi, „mély énjével”
életlendület
Anyag: A lét szétesése és megszakadása (szükségszerűség, mozdulatlanság, halál).
Élet: A szabadság és a fejlődés iránya.
Az életlendület a teremtő fejlődés forrása, amely szabadságot és meghatározatlanságot visz a kötött anyagba.
Folyamatosan tör előre, és a legmagasabb fokát az emberben éri el.
Valódi szabadság: Az ember akkor a legszabadabb, ha tettei a személyisége és tudata mélyéből erednek.
Fegyelem erkölcse: Az életlendület megrekedésekor alakul ki; korlátozza az egyént és társadalmi konformizmushoz vezet.
Nyitott erkölcs: A kiemelkedő személyiségek képesek felülemelkedni a merev társadalmi kereteken, megvalósítva az egyetemes igazságot és a fejlődést.
időfelfogása
objektív idő: telik, fizikailag mérhető, lineáris, a történések egymásutániságából következő, lelkiállapottól függően érezhetjük lassúnak és gyorsnak
szubjektív idő: „belső” idő, nem mérhető, tagolhatatlan, kiterjedés nélküli „tartam”(duran)-idő
hatása: modern tudatfolyam-regény születése
Sigmund Freud
strukturális lélekmodell
Id (ösztön-én), a szenvedélyek, vágyak forrása, hedonisztikus elvek vezérlik, nem tud késleltetni
Ego (én) a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja
Superego (felettes-én) az erkölcsi előírások és a szülői ideál (később énideál) forrása, idealisztikus elveket képvisel
Mindegyik az Idből alakul ki a gyermeki fejlődés folyamán.
Az Én a Felettes-ént és az Ösztön-ént köti össze, és igyekszik ezek a feszültségi különbségeit harmóniába hozni a realitáselv alapján.
alapelvek
Erosz (az élvezet, mint életösztön)
Tanatosz (a halálösztön).
az emberi történelmet eme két princípium (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel
libidó (szexuális ösztön): a személyiség-struktúra közepe, olyan energiaközpont, mely az egész személyiséget meghatározza
elfojtás
a legalapvetőbb és legfontosabb elhárító mechanizmus (énvédő mechanizmus)
a személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából
elfojthatja a szorongáskeltő érzéseket és emlékeket (szégyen, bűntudat, önleértékelés), mivel ezek inkonzisztensek az önmagáról alkotott képpel
A modernség irányzatai
Impresszionizmus
jellemzői
realista igénnyel a látottat, és nem a tudottat ábrázolták
a pillanatról pillanatra változó benyomás ábrázolása a céljuk
vonal nincs a természetben, a formákat kizárólag színek révén érzékeljük
minden szín kiegészítő színével színezi környezetét, az árnyék is színes
a fény, a levegő, a színek telítettségének (valőr); a visszatükröződő színeknek az optikai problémáival foglalkozik
oldott, laza ecsetvonás, vibráló tónusok
a kép foltokból áll össze, nincsenek vonalak, kontúrok
irodalom (líra, epika)
a lírai költészetben bontakozott ki
a hangulatlíra az igazi közege
fő nyelvi eszközei:
a névszói („nominális”) stílus
az állókép, a látvány és az érzékletek (főként a sokféle látvány- és a hangélmény) megragadása és megfestése
a szinesztézia (pl.: lila dal)
a felsorolás
a mondat értékű szavak halmozása
a rövid mondatok uralma, a tagmondatok halmaza
a hangszimbolika és a rendkívül erős zeneiség
Naturalizmus
köznapi jelenségek aprólékos ábrázolásának, a rideg tények puszta közlésének művészete
a realizmus valóságábrázolásával elégedetlen alkotók alakították ki
a társadalom periférikus rétegeinek életét tárják fel, az ösztönök nyers világát tükrözik
az érzékletekre épít, direkt hatások kiváltására irányul
óvakodik mindenfajta előítélettől és általánosító elmélettől
a naturalista regénynek a színtere
társadalom legalsó szférája, a nyomorgó tömegek élettere,
a külváros, ill. a falu- vagy tanyavilág tengődő és kallódó figuráié
témái a bűnözés és a fülledt erotika
jellemzői
1850-es évektől bontakozik ki.
nehezen különíthető el a realizmustól, a realizmus szemléletét gondolja tovább
Francia- és Német- és Olaszországban, majd Közép-Kelet-Európában jelentkezett
elnevezése: latin "natura"; jelentése: "természet".
legfontosabb célja:
a természet és a társadalom tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása
feltárni a társadalom betegségeit.
fő feladata
annak ábrázolása, hogy az egyén sorsát az öröklött vonásai, valamint a környezete milyen mértékben és hogyan determinálja (Taine miliő-elmélete)
természettudományos módszer (pontos megfigyelés, a laboratóriumi kísérlet és az adatgyűjtés) alkalmazása a regényírásban
programadó írója Émile Zola (A kísérleti regény, 1880)
fényképszerűen aprólékos ábrázolás:
tabunak számító témák (nyomor, bűnözés, az ember mint biológiai lény, szexualitás, lélektani torzulások) felmutatása
felnagyító ábrázolás:
az átöröklés, a környezet által meghatározott ember szenvtelen, köznapi, esetleg vulgáris, közönséges nyelvű ábrázolása
Színházművészet
a természethű ábrázolás a színház világában új korszakot nyit
a naturalista színjátszás a romantika ellenében lép fel
látványosság és a múltba fordulás helyett a kortárs valóság tökéletesen hű színpadi megjelenítése.
Fő képviselői:
Anton Pavlovics Csehov (1860 – 1904) orosz
Henrik Ibsen (1828 – 1906) norvég
jellemzői
a színész már nem deklamál, életszerűen mond életszerű szöveget
dramaturgiában nincs nagyra törő, magas rendű eszményekért harcoló hős,
a szereplőket az öröklött tulajdonságaik és a környezet korlátjai (törvényei, elvárásai) tartják fogva.
a színpadi történések mindössze a magánszféra apró-cseprő fordulatai, intimitásai.
a dráma szerkezete kisimul, nincsenek végsőkig kiélezett jelenetek, uralkodik a változatlanság, a monotónia, a kilátástalanság
Szecesszió
elnevezés
latin „secedo” szóból, jelentése kivonulni elszakadni
németeknél „fiatal stílus” – Jugendstil, (1896, München)
Secession (Bécs, Drezda, München, Berlin)
az olaszoknál egy szecessziós műtárgyakat áruló cég neve után "Liberty stílus" (Stile Liberty),
a franciáknál "új művészet" (art nouveau
a spanyoloknál "virágos stílus"
kialakulása, háttere
az 1890-es évtizedben alakul ki Nyugat-Európában
Közép-Európában (a Monarchiában) is jelentékeny lesz.
társadalmi bázisa a tehetős polgárság – jelntkezik a városi építészetben
a természeti elemek stilizált megjelenítésével az ősi, természeti kultúrákkal igyekszik kapcsolatot találni
különleges díszítőelemek idézik meg a távoli és az ősi civilizációkat, a „pogány” mítoszokat
jellemzői
hallatlan mérvű stilizálás
homogén, dekoratív színfelületek
a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formák
nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között
a modern design-szemlélet megalapozója
céljaihoz a legkorszerűbb technológiai megoldásokat és anyagokat (acél, bauxit-, vasbeton, üveg) is felhasználja
a kézművesség megbecsülése, az anyag tiszteletén alapuló őszinteség
építészetben
homlokzaton, belső tereken (pl.: ajtók, korlátok) növénymotívumok stilizálva
népművészeti motívumok alkalmazása
élénk színek, körvonalazott, kontúrozott, homogén felületek
dekorativitás
hullámzó vonalak
pl.: Gresham-palota, Wekerle-telep, Kultúrpalota
irodalomban
a magyar irodalomban többnyire a szimbolizmussal együtt jelenik meg
1890-től A Hét biztosít fórumot az új irányzatnak
kedvelt motívumai: álom, csók, inda, mályva, rózsa, gyöngy
alaptémái a könny, a halál, a bűn és az erotika; mindezek átesztétizálva
az én önfeltárulkozása
hangulati túlfűtöttség
kedvelt műfajai: a mese, a verses dráma, a fantasztikus novella, a lélekábrázoló regény
eszköztára: a különleges hatású jelzők, a metafora és a szinesztézia
az epikában
egy-egy életérzés allegóriája jelentkezik
a tér zárt
a cselekmény kevés szerepet kap
a narrációt háttérbe szorítja a reflexió, amely az emberi élet értékhiányairól, tartalmatlanságáról, céltalanságáról szól
hanyatlásérzés, dezilluzionizmus, dekadencia
Szimbolizmus
elnevezés:
görög „szümballein” (összeilleszteni, egybevetni)
latin „symbolum”: a titokzatos, csak a beavatottak számára megfejthető jel
jelentés: a jelképek rendszerével élő sajátos kifejezésmód
előfordulása: festészet, líra, (epika), színházművészet
jellemzői
a jelenségvilág mögötti lényegi tartalmakat, az „ideákat” törekszik megragadni
fő eszközül az önmagukon túlmutató, sejtelmes jelentésvilágú jelképeket választja
egy-egy mű képei rendszert alkotnak, melyek végtelenül sokféle jelentés-összefüggések felvillantására képesek
célja a mű témájától, tárgyi világától függetlenül, ill. ezeken keresztül a szépség, a magasrendű értékvilág megközelítése és kifejezése
rokon irányzatok
l’art pour l’art
jelentése: művészet a művészetért
tk. öncélú művészet
tagadja a művészet hasznos és használó vagy tanító szerepét
eszménye a szépség, mely öncélú, önmagába zárt
hisz a művészet függetlenségében
vallja, hogy a művészet nem eszköz, hanem cél
a művészet célja: kitölteni „a költői szellem révén a pozitivizmus csak tényekre támaszkodó önkorlátozása keltette űrt”
parnasszizmus
jelentése: Parnasszus: a költészet hegye a gör. mitológiában – Apollón, Dionüszosz és a Múzsák lakóhelye, a hegy oldalában van a Delphi jóshely
tagadja a váteszszerepet
a haladáshittel szemben a végzet erejét vallja
tagadja az önfeltáró élménylírát
szenvtelen/távolságtartó/hűvös hangnem
eszménye a hűvös tökéletesség
keserűség, sötéten látás
színházművészet
szimbolizmus a színpadon is megjelent.
Ibsen életművének a második pályaszakaszán
Maeterlinck (Maurice, 1862—1949) belga költő
lírai verseiben a dekadencia fejeződik ki a szimbolizmus formanyelvén
drámáiban is a lélek titokzatos mélységei, a sors kiismerhetetlensége, a meseszerűség jelenik meg hallucinációkkal, homályos utalásokkal, elmosódó jelzésekkel, folklorisztikus elemekkel.
Irányzatok jellemzőinek listája
impresszionizmus |
naturalizmus |
szecesszió |
szimbolizmus |
|
|
|
|