Ø a legkisebb nyelvi jelentéssel bíró nyelvi elem: morféma

o  tőmorfémák: önálló jelentés

o  toldalékmorfémák: viszonyjelentés

§ képző: megváltoztatja a szó jelentését

§ jel: egy jelentésmozzanatot hozzáad a jelentéshez

§ rag: mondatba helyezi a szót, záró morféma

Ø a morfémákat szabályok és hagyományok alapján hozhatjuk összefüggésbe

Nyelvi szintek

Ø hang (= fonéma)

o  jelentés megkülönbözető szerepe van

o  (kar-kár-kor-kér-kör stb.)

Ø szóelem (= morféma) – jelentése van

Ø szó (= lexéma) – jelentése van

Ø szintagma

o  két önálló jelentésű szó

o  alárendelő (nyelvtani), vagy mellérendelő (tartalmi-logikai) kapcsolat

Ø mondat (= szintaxis)

Ø textéma (= szöveg)

A beszéd és a nyelv

A beszéd a nyelv alkalmazása, fizikai megvalósulása. A nyelv egy elvont rendszer, amelyet eszközként használ a beszéd.

beszéd	nyelv
Ø kommunikációs tevékenység Ø fizikai (hallható v. látható) jelenség Ø egysége: a jelzés (mondat) Ø egyéni jelenség (az egyén saját hangképzőszerveivel hozza létre) Ø tagolatlan jelzésekből vált tagolt hangokból felépített jelzés/ek/é	Ø a kommunikáció eszköze, rendszer Ø tudati jelenség Ø egysége: a morféma Ø társadalmi jelenség (keletkezésében, Ø ismeretében, használatában) Ø tartalmi és alaki osztódás révén a beszédből alakult ki

Nyelvtudományok

Szinkrónia

Ø Egy adott korszak állapotának leírásával foglalkozik.

Ø Az adott korszak nyelvi rendszerét, az elemek viszonyát vizsgálja.

Ø Célja annak bemutatása, hogyan működött nyelv az adott időszakban.

Diakrónia

Ø A nyelvi változások leírásával a diakrón nyelvészet (= nyelvtörténet) foglalkozik.

Ø Célja, hogy megállapítsa, mi hogyan indult, és miért és hogyan változott meg, vagy maradt változatlan

neologizmus = egy adott nyelvben korábban nem létező új szó, kifejezés vagy nyelvtani forma kerül a nyelvbe

archaizmus = olyan nyelvi jelenség, amely elavult, vagy elavulófélben van, de még használják egyes nyelvjárásokban

Nyelvek osztályozása

Ø eredet szerint (genealógiai)

o  nyelvcsaládok

o  rokonság → alapnyelv (= azonos nyelveket beszélők közössége)

o  elvándorlás → különböző fejlődés

Ø a nyelvtani viszonyok kifejezése (tipológiai)

o  nyelvtípusok

Nyelvtípusok

1)  izoláló nyelvek (= elszigetelő)

§  általában a szavak 1 morfémából állnak

§  nyelvtani viszonyokat is különböző morfémák fejeznek ki

§  szórenddel fejezi ki a különbségeket

§  pl.: angol

2)  flektáló nyelvek (= hajlító)

§  tőbelsei hangzók változása → nyelvtani viszonyok

§  pl.: német

3)  agglutináló nyelvek (= ragasztó)

§  a nyelvtani viszonyokat toldalékolással fejezi ki

§  pl.: spanyol, magyar

4)  inkroporáló/poliszintetikus nyelvek (bekebelező)

§  szómondatok

§  egy szóhoz kapcsol minden nyelvtani viszonyt kifejező elemet

§  pl.: szuahéli

A magyar nyelv agglutináló, de megjelennek benne más jellemzők is:ű

Ø izoláló jelenség

o  el fog jutni

o  a házak között

Ø flektáló jelenség

o  bírója – bírája

o  mezeje – mezője

Ø inkorporáló jelenség

o  szeretlek

§ cselekvés + alany + tárgy