Magyar nyelv és Irodalom - Görög Dráma

Jellemzői:

o   Színpadra, előadásra szánt mű

o   Aktív tett és szóváltás

o   Mindig jelenidejű

o   Nincs elbeszélés, a szereplők beszélnek és cselekednek

o   Dialógusokból (párbeszédekből) áll

o   Formája lehet verses és prózai is

o   Írott változatában instrukciók (szerzői utasítások) vonatkoznak az előadásmódra, helyzetre

o   Két esztétikai minőség jellemzi

§  Tragikum (tragikus = értékvesztés)

§  Komikum (komikus = álérték lelepleződik)

o   Műfajai:

§  Tragédia, komédia, tragikomédia, színmű

o   Kialakulása:

§  I.e.: 5. században alakul ki

§  Társadalmi változás hatására. (Démosz (polgárság) hatalomra jutása)

o   Drámai szerkezet: A drámai mű felépítettsége, amelynek állandó elemei:

§   az alaphelyzet, bonyodalom, konfliktus, tetőpont, késleltetés es végkifejlet

A görög dráma szerkezeti egységei:

a)     Prologosz: Az előadást a főhős monológja vagy két színész dialógusa nyitja meg.

b)    Ezt követően bevonul a kar, és elhelyezkedik az orkesztrán.

c)     Parodosz: A kar bevonulása közben hallható első kardal.

a.      Sztaszimon: minden későbbi kardal. (=állva előadott dal)

d)    Epeiszodion: A tragédia azon párbeszédes része, amely két teljes kardal között foglal helyet. (A modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon.

e)     Exodosz: Az utolsó sztaszimont követő dialogikus rész. (=végkifejlet, befejezés)

f)      Exodikon: A művet lezáró, összefoglaló, valamilyen életbölcsességet megfogalmazó rövid kardal, amelyet a kórus elvonulás közben énekel.

g)     +1: kommosz: a szereplők a karral folytatott lírai dialógusa.

A görög színház:

Teátron: Félkörívben elhelyeszkedő lépcsőzetes nézőtér. (20-30000 néző)

Orkeszta: Itt helyezkedik el a kar. A kar nemcsak énekli a verses szövegeket, hanem tánccal is kíséri azokat.

Szkéné: Öltöző és kelléktároló. Elhelyezkedésével segíti a hangzást, visszaveri a hangot.

Proszkénion: A Szkéné épülete előtti emelvény, amely színpadként funkcionált.

Eiszodoi: A színpadra fel és lejutást elősegítő két hosszú feljáró.

Ø  A közönség napkeltétől napnyugtáig a színházban tartózkodott, nyüzsgött, mászkált, evett. Tapssal, füttyel fejezte ki tetszését, de az is előfordult, hogy záptojással dobálta a színpadot.

Ø  Az előadáson a polisz minden teljes jogú polgára részt vehetett. A belépő és a kiesett munkabért az állam megtérítette.

Ø  A színpadon csak férfiak játszottak, és maszkokat viseltek.

Ø  Az orkesztra közepén oltár állt (thümelé). Az előadást tánc, és zene is kísérte.

Ø  Az isteneket játszó szereplőket emelőgép (mechané) emelte a magasba.

Labdakidák mítoszai

1.      Labdakosz sarja, Laiosz jóslatot kapott Apollóntól: ha fia születik, a fiú meg fogja ölni apját, és saját anyját fogja feleségül venni.

2.      Bár Laiosz ettől fogva önmegtartóztató életet élt, felesége Iokaszté egy alkalommal borral itatva ágyába csalta a királyt, és a gyermek megszületett.

3.      Laiosz a csecsemő bokáját keresztülszúrta, és megkötözte, (Oidipusz = dagadtlábú), majd szolgájával kitetette a Kithairón hegyére.

4.      A szolga megsajnálta a csecsemőt, egy pásztornak adta, így került Korinthoszba, ahol a gyermektelen királyi pár nevelte fel.

5.      Később Oidipusz a delphoi jósdából maga is megismerte a Laiosznak adott jóslatot, s hogy az be ne teljesedhessen, elhagyta Korinthoszt.

6.      A Théba felé vezető úton szóváltásba keveredett egy szekér utasával, akit a lovak közé vetett. A lovakról halálra tiport idegen valójában vér szerinti apja volt.

7.      Laiosz városát épp egy Szfinx tartotta rettegésben, s Oidipusz azzal hárította el a veszélyt a várostól, hogy megfelelt annak találós kérdésére („Melyik az az élőlény, amelyiknek hangja csak egy van, de lába hol kettő, hol három, hol négy, s akkor a leggyöngébb, mikor a legtöbb a lába? (válasz: az ember)

8.      Ezért a városlakók hálából Théba királyává tették, s Oidipusz elvette a régi király özvegyét, valójában az anyját

9.      A vérfertőző házasságból született Polüneikész, Eteoklész, Antigoné és Iszméné.

10. Az istenek haragját pusztító dögvész jelezte, s egy újabb jóslat szerint a csapást csak Laiosz gyilkosának megbüntetésével háríthatták el.

11. Oidipusz nyomozásának eredményeként a gyilkosban önmagára ismert.

12. Iokaszté szégyenében öngyilkosságot követett el, Oidipusz kiszúrta saját szemét, és fiait megátkozva - mert azok áldozati szertartás közben megsértették - elhagyta a várost.

13. Száműzöttként vándorolt Antigoné kíséretében, míg Kolónoszban elérte a megváltó halál.

14. Fiai abban állapodtak meg, hogy felváltva uralják Théba trónját, de az első év leteltével Eteoklész nem adta át a hatalmat testvérének.

15. Ezért Polüneikész Argoszból szerzett haddal indult Théba ellen, s a testvérek párviadalban egymás kezétől estek el. Théba trónját Iokaszté testvére, Kreón foglalta el.

Szophoklész Antigoné

Helyszín: Téba, királyi udvar

Időtartam: néhány óra

Ø  Drámai alaphelyzet

o   Antigoné és Iszméné párbeszédéből tudjuk meg a prológusban

o   Korábban meglévő egyensúlyi állapot megbomlása: még a drámai cselekményen (drámatesten) kívül

o   Kreón első törvénye sérti az öröktől fogva létező rendet: minden halottat el kell temetni

o   Antigoné meg akarja sérteni a törvényt: magasabb, isteni normát követ

Ø  Konfliktus

o   Az alaphelyzet magában hordozza a konfliktus kialakulását

§  emberi világrend ⬌ isteni világrend

§  démosz (poliszpolgárság) ⬌ türannosz (zsarnok)[1]

o   Kreón

§  Első megszólalása trónfoglaló beszéd, kihirdeti első törvényét

§  Értékeit később Antigonéval, Haimónnal, Teireisziásszal folytatott beszélgetésekben részletezi

§  Érvei alapja: uralkodói hatalma, tévedhetetlensége

§  Törvényi: időleges; nem sérthetik az örökös isteni törvényeket

§  Tragikus vétsége: emberi gőg (hübrisz); önmaga hatáskörét az istenek és a közösség fölé helyezi

o   Antigoné

§  Érvelésének alapja erkölcsi: a halottat el kell temetni; érzelmi: a testvérét eltemetni

§  Isteni törvények, erkölcsi norma

§  Mégis büntetést kap

·         Ellenszegül az uralkodónak: halál

·         Labdakidák átka: Oidipusz leszármazottjaként rá is kihat az átok

§  A dráma a saját bűn és az örökölt bűn bűnhődése

Ø  Konfliktusos dráma

o   Dráma: hagyományosan jelenidejű szereplők tetteiben megnyilvánuló, itt és most zajló, jelenidejű viszonyváltás

o   Konfliktusos dráma: a viszonyváltás az alaphelyzetben rejlő konfliktus kifejlődése és lefutására épül

o   Tragédia: a főhős élete nagy személyiségének összeomlása, rendkívüli érték pusztulása révén jön létre az új egyensúlyi állapot

§  A tragédia legfőbb értéki minősége a tragikum (értékvesztés)

§  Olyan jelentős érték pusztulására épülő értékvesztés, ami a befogadóban a veszteség rendkívüli nagyságát érzékelteti

o   Katarzis: a tragédiának a konfliktus feloldódásának hatása a befogadóra

§   A néző félelemmel és rémülettel figyeli a hős megpróbáltatásait

§  Ld.: Arisztotelész: Poétika

o   Antigoné tragikus hős, a befogadó számára nyilvánvaló magasztos értékeket képvisel, amivel a befogad azonosulni tud (hagyomány, erkölcs, szeretet, méltóság, önfeláldozás)

o   Antigoné magatartása követendő minta, halála tragikus veszteség.

Folytatás hamarosan!