Történelem - Magyarország kettő majd három részre szakadása - Esszé

A Jagelló uralkodók idején, (1490-1526) a királyi hatalom jelentősen meggyengült Magyarországon. Az országot szinte teljes mértékben a rendek irányították, és a király bevételei 200000 forintra csökkentek, amiből a végvárrendszer már nem volt fenttatható. A még gyermekként trónra kerülő II. Lajos nem fordított kellő gondot az egyre felerősödő török veszély diplomáciai elhárítására, még az 1483 óta érvényben lévő békét sem hosszabbította meg a törökkel. Ezt, és a zavaros belpolitikai helyzetet kihasználva, I. (Nagy) Szulejmán az alulfinanszírozott déli végvárrendszer legfontosabb várait 1521-ben elfoglalta (Nándorfehérvár, Szabács).

1526-ban I Szulejmán, ezúttal 60000 fős sereggel, ismét támadást indított. A király ugyan harcba hívta az ország nemeseit, de a sereg csak lassan gyülekezett. A zavaros belpolitikai helyzet miatt, a támadás célpontja is kérdéses volt, ezért Szapolyai János erdélyi vajda közel 10000 fős seregével Erdély védelmére készült. Az 1526 augusztus 29-én került sor a ~ 25000 fős magyar, és a túlerőben lévő török sereg összecsapására a mohácsi síkon. Tomori Pál a sereg főparancsnoka nem várt a horvát és cseh segédhadakra, hanem kísérletet tett a török megállítására A csupán néhány órás csata a magyarok teljes vereségével végződött: 15000 katona, 28 főúr, köztük Tomori Pál és Szapolyai György, valamint a menekülés közben a Csele-patakba fulladt II. Lajos is életét vesztette a csatában. Szulejmán a mohácsi győzelem után Budára vonult, ahol az védtelenül marad várost kifosztotta és felégette, majd kivonult az országból.

A király nélkül maradt ország trónjára több utód is jelentkezett. Az 1505-i rákosi szerződés szerint, amiben a rendek megfogadták, hogy csak magyar királyt választanak, 1526. nov 10-én a köznemesség Szapolyai Jánost (1526. nov. – 1540. júl.) választotta királlyá. A Habsburg-párti főurak és főpapok viszont, a Habsburg-Jagelló szerződésekre hivatkozva, Habsburg Ferdinándot (1526 - 1564) választották meg királynak. Az ország ezzel két részre szakadt. 1527 tavaszán I. Ferdinánd bátyjától (V. Károlytól) kért és kapott segítséget (10000 zsoldos), ezért I. Jánosnak Lengyelországba kellett menekülnie, ahonnan követet küldött Isztambulba Laski Jeromos személyében. Az 1528-ban megkötött Isztambuli szerződés szerint Szulejmán elismeri Szapolyai Jánost Magyarország királyának. 1529-ben I. Szulejmán átadja az elfoglalt Budát Szapolyainak, majd Bécs ostromára indul, ahol I. Ferdinánd (bátyja V. Károly) segítségéével sikeresen visszaverte Szulejmán seregeit. I. Ferdinánd visszavágási kísérlete kudarcba fulladt, és I. Szulejmán 1532-ben újabb kísérletet tett Bécs elfoglalására, de ekkor Kőszeg az útját állta. Jurisics Miklós alig 1000 katonája hősiesen védte meg Kőszeg várát.

Az 1532-es hadjárat is egyértelművé tette, hogy a két nagyhatalom nem képes kiszorítani a másikat Magyarországról, a harc állandósult. A két magyar király végül Váradon, 1538. febr. 24-én titkos megállapodást kötött. A megállapodás szerint elismerik egymás királyságát, azonban Szapolyai János utódai nevében lemond a hatalomról, I. Ferdinánd javára, hogy az ország egyesülhessen. A megállapodás titkosságára nagy szükség volt, hiszen a szultán nem fogadta volna el, ha a Habsburgok egyesítették volna Magyarországot.

I. János halála előtt végrendeletében fiát, János Zsigmondot nevezte ki utódjául, ezzel felrúgva a váradi békét. I. Ferdinánd a váradi békére hivatkozva követelte a hatalmat, elkezdte Budát is ostromolni, de a török segítség érkezésére (1541) visszavonult. I. Szulejmán nem bízott abban, hogy a csecsemő János Zsigmond (és gyámjai: Fráter György, Török Bálint) hosszútávon képesek lesznek megtartani az országot, ezért 1541. aug. 29-én, most már a saját maga számára, megszállta Budát. I. Szulejmán a Tiszántúlt, Erdélyt, és a Temesközt János Zsigmondnak (és gyámjainak) adományozta. Az ország középső része ezzel közvetlenül török uralma alá került (Hódoltság), és az ország három részre szakadt.

Fráter György menteni próbálta a kialakult helyzetet. A gyalui egyezményben megállapodott az ország északi és nyugati felét irányító I. Ferdinánddal a keleti rész visszacsatolásával kapcsolatban, azzal a feltétellel, hogy Ferdinánd visszafoglalja Budát. Ferdinánd visszafoglalási kísérletei sikertelennek bizonyultak, Fráter György azonban, néhány évvel később, a feltételeket feladva, mégis megkezdte a keleti országrész visszacsatolását. Ferdinánd azonban ekkor sem volt képes megfelelő haderőt felmutatni, így Fráter György Ferdinánd a török felé való leleplezése mellett döntött. Castaldo, Ferdinánd hadvezére, viszont megsejtette a csapdát, és Fráter Györgyöt meggyilkolta. Ezután a keleti országrész is röviden Ferdinánd irányítása alá került, ennek visszafordítására 1551-1552-ben I. Szulejmán (bosszú) hadjáratot indított. A hadjárat a Török Hódoltság területi növekedéséhez vezetett, többek között elfoglalták: Szeged, Veszprém, a Szondi György által védett Drégely, a Losonczy István által védett Temesvár várát is. Az egyesült török seregek ezután Eger ellen vonultak, ahol Dobó István várkapitány az öt hétig tartó ostromot (1552. szept. 9. – okt. 18.) csupán 2500 katonájával sikeresen visszaverte. A hadjáratot követően Castaldo seregei kivonultak Erdélyből, ahová János Zsigmond (II. János) és anyja Jagelló Izabella visszatértek, majd közösen uralkodtak. A török újra majd 1566-ban indít hadjáratot Magyarország ellen (az új Habsburg uralkodó II. Miksa és II. János konfliktusa miatt), ahol Szigetvár ostrománál I. Szulejmán meghal. Halálával lezárul az Oszmán Birodalom hódításainak kora.

1568. febr. 17-én II. Szelim és II. Miksa megkötötték a Drinápolyi békét. A béke megerősítette a törökök pozícióit, Miksa csak fizetés ellenében lett területeinek uralkodója. A viszonyok kiegyenlítődnek, a béke egészen a 15 éves háború végéig érvényben marad. 1570-ben a speyeri egyezmény kereteiben Miksa II. Jánossal is megegyezett, János Zsigmond lemond Magyar Királyi címéről, de Erdély Fejedelme lesz. Erdélyben János Zsigmond halála után a Habsburg párti Bekes Gáspár helyett Báthori Istvánt választották fejedelemmé, aki Lengyel királyként Magyarország újraegyesítését tűzte ki célul, ezt azonban halála előtt nem sikerül megvalósítania.

[A török a hódoltsági területeken kiterjesztette a saját törvényeit és közigazgatását. A Hódoltságokat vilajetekre, a vilajeteket szandzsákokra osztották, a Hódoltság élén a budai vilajet vezetője a budai pasa állt. A törököknek nem sikerült a Balkánhoz hasonlóan teljesen saját képükre formálni, ezt jól mutatja a kettős adózás is, hiszen nem csak a törökök, hanem az északra menekült magyar nemesség is beszedte a korábbi adók egy részét. A Habsburgok kezében lévő Királyi Magyarországon a törökök visszaverése volt a legfontosabb kérdés, amihez új végvárvonalat építettek ki (hofkriegsrat szervezésében). A magyar királyok döntéseiket szinte minden esetben a központi hivatalok közreműködésével hozták, így kialakult a rendi dualizmus rendszere.]