Magyar nyelv és Irodalom - Római Irodalom

Római irodalom

Áttekintés

Korszakok	Jellemzők	Műfajok	Képviselők	Művek
Köztársaság kora Kr.e. 3-1. sz.	A római irodalom kialakulása Görög minták követése, görög művek latinra fordítása	Görög eposz-, drámafordítások után saját művek	Plautus	A hetvenkedő katona
		Közösséghez intézett szónoklatok	Cicero	Philippicák
A polgárháborúk kora Kr.e. 1. sz.	Az egyéni érzésekre kerül a hangsúly, „neoterikus v. új költők” mozgalma	Epigramma, dal elégia	Catullus	Gyűlölők és szeretek Éljünk, Lesbia
Augustus kora Kr. e. 1-Kr.u. 1. sz	A római irodalom fénykora	Eposz ecloga	Vergilius	Aeneis IX. ecloga
		Carmen/óda	Horatius	Thaliarcushoz
		Átváltozástörténetek (carmen perpetum – folyamatos ének	Ovidius	Átváltozások

Kialakulása

§  Kr. e 3. században a rómaiak meghódították az Itáliai-félsziget népeit, beleérte a görögöket és az etruszkokat

§  A rómaiak megismerkedtek a görög kultúrával, ami a Kr. e 3. századtól egyre elterjedtebb lett

§  A római mitológia kialakulására nagy hatással volt a görög kultúra

§  A római irodalom imitációs irodalom (görög mintára)

§  A rómaiak a görögöket tekintették példaképüknek, de saját egyedi jellegzetességeikkel gazdagították az irodalmat.

§  A polgárháborúk időszakában megjelent az egyéni érzéseket kifejező lírai költészet, és az “új költők” csoportja új műfajokat és kifejezési formákat honosított meg a római költészetben.

§  A római irodalom hatalmas történelmi feladatot teljesített, mivel a latin nyelv segítségével a görög kultúrának is közvetítőjévé vált a későbbi századok során.

Catullus (i.e.: 87k – 54k)

§  Neotrikus költő

§   Az egyetlen neoterikus költő, akinek szinte összes műve fennmaradt

§  Csupán élni, szeretni és szórakozni akart

§  Életének legmeghatározóbb élménye a Lesbia-szerelem

Éljünk, Lesbia

Ø  Catullus tudta, hogy Lesbia elhagyja, mégis a szerelmi boldogság-boldogtalanság jelentette száméra az élet értelmét. Ez a vers is ezt az értékrendet tükrözni

Ø  Ellentétes, ambivalens érzelmek

Ø  A szerelem nem ismer társadalmi határokat

Ø  Catullus szemében az élet azonos a szerelemmel

Ø  Az élet rövid ragyogás, utána az örök sötétség következik. A pillanatban kell megsokszorozni az eltűnő életet, a múló szerelmet. A nyelvileg számneves túlzások is ezt fejezik ki.

Ø  Az utolsó négy sor a játékos-boldog feledést, feszültség izgalmának feloldását jelentheti.

§  Műfaja: dal

§  Téma: szerelem, élni a mának = carpe diem,

§  Versbeszélő: lírai én

o   Fiatal, szerelmes

§  Megszólított: Lesbia (álnév)

o   nem egyenlő Szapphóval, de nagy hatással volt Catullusra

§  vershelyzet:

o   Fiatalok ⇔ Öregek (vének)

§  Fiatalok: szerelmesek

§  Öregek: irigyek

§  Beszélő értékrendje: carpe diem, érzelmek és boldogság megélése

§  Ellentétes értékek: önmegtartóztatás, önmérséklet, erkölcsök

§  Poétikai eszközök:

o   Fokozás (ezret meg százat)

o   Ellentét (a nap nyugszik és kel)

Gyűlölök és szeretek

Ø  A féktelen gyűlölet és a lángoló szerelem ellentétéi közt hányódó kiszolgáltatott lelkiállapot csattanós kifejezése ez az epigramma

Ø  A lírai én nem tiltakozik ez ellen az állapot ellen, csupán tehetetlenül megállapítja létezését

Ø  Az emberi lét mindig ellentétes érzelmek, erők kereszttüzében áll

§  Műfaja: epigramma (→ verselése: disztichon)

§  Hangsúlyos benne az ige (mint szófaj) ezáltal dinamikusnak érződik a vers

o   Az igék jelenideje az állandóság érzetét kelti, ezzel időtlenné téve az epigrammát

Augustus kora

§  A római irodalom aranykora

Vergilius

Ø  ekloga= műfaj; eredetileg szemelvényt jelent, ma pásztorköltemény

o   eredetileg:

§  hexameterben írt lírai, epikai és drámai (mindhárom műnem jellemzői megtalálhatóak benne) mű

·       lírai: a költői nyelvhasználat, ritmikus forma

·       epikus: van története

·       drámai: dialógus, szereplői vannak, jelenetszerű

·       téma: pásztori világ idilli életérzése, forma: párbeszéd

§  legjelentősebb alkotó: Theokritosz (i.e.: 3.sz)

·       pásztoridillek (szereplői pásztorok)

·       szép természeti környezet, bensőséges emberi érzések, élethelyzetek

·       téma: viszonzatlan szerelem, bánat, pásztorokról szóló életképek

·       többnyire egy-egy dalverseny párbeszédes formájában

§  bukolikus költemények (görög: bukolon = marhapásztor szóból): pásztorok egyszerű, nyugodt, idilli életét és a természet szépségét bemutató művek

§  idill (görög: eidüllion = képecske, dalocska)

·       zavartalan állapot, tökéletes pillanat

§  bukolikus költészet megújítása

§  Vergilius a pásztorkölteményi közül válogat, ezeket 10 szemelvény formájában adja közre

§  Ekloga → pásztorköltemény: jelentésváltozás

§  Theokritosztól átveszi a bukolikus idill jellegzetességeit (pásztori helyszín, pásztorok nevei, hexameter), de ezt összekapcsolja kora római életérzésével

o   Az idilli környezet legtöbbször csak a múltban van jelen

o   pásztorok már nem igazi pásztorok:

§  földművesek, észak-itáliai kisbirtokosok, a közösség sorsát szívükön viselő, gondolkodó emberek

o   idill képviselői, annak veszélyeztetett voltát jelzik és hangsúlyozzák

§  az idilli életet a polgárháború dúlja fel, nem menekülhetnek el a valóság elől egy idealizált világba, mert bármikor elűzhetik őket a földjeikről a veteránok

§  olyan szereplő is megjelenik, aki már visszakapta otthonát, a kialakult új rendben élvezheti a biztonságot

o   párbeszéd kiegészül magánbeszéddel (monológ)

IX. Ecloga

§  vershelyzet: földelkobzások időszaka

§  beszélők: Moeris (saját földjén bérlő lett), Lycidas (fiatal, nem érintik a változások)

§  városba vezető úton találkozik a két „pásztor”

§  Menalcasról beszélnek, az ő alakját, költészetét idézik fel (költészet a költészetben), várják a visszatértét

o    költő, verseivel próbálta megvédeni a földeket, szembekerült a hatalommal, menekülnie kellett

o   az ő felidézett verseiben az idill, a béke jelenik meg, ebben találnak vigaszt a beszélgetők

§  bukolikus hagyomány megjelenése a versben: a szereplők pásztorok

§  eltérés a hagyománytól:

o   világrend harmóniája felbomlott = jelen

o   idill = múlt, csak a pásztorok emlékeiben, vágyaiban és Menalcas verseiben létezik

§  az egyre komorabb világban, Menalcasra gondolva a dalolást se érzi illőnek az idősebb beszélő (Moeris)

§  párbeszédből különféle sors- és magatartáslehetőségek bomlanak ki

§  lírai alany tartózkodik a személyességtől → megalkotott helyzetben, szereplők (perszónák) beszédéiben nyilvánul meg → a líraiság árnyalódik másféle elemekkel is:

o   epikus: elbeszélő részletek

o   drámai: nevek, névhez kapcsolt dialógus

§  a IX. ecloga egyén és hatalom viszonyát, az egyén hatalommal szemben kialakítható magatartásának lehetőségét járja körül

§  Magyarországon Radnóti Miklós honosítja meg

IV. Ecloga

§  monologikus

§  megjósolja egy csecsemű születését, és a születésével egy aranykor kezdetét

o   Jézus születésének megjóslása

Aeneis

§  eposz, 12 ének (tagolás magától Vergiliustól származik (Homérosz műveit filológusok osztották be utólag))

o   6 ének bolyongás, 6 ének küzdelem a latin népekkel

§  Augustus kéri fel az eposz megírására isteni származásának igazolására

o   (Horatiust is felkérik, ő elutasítja, nem hódol be a hatalomnak: függetlenség megőrzése, (ld.: arany középszer))

§  11 évig írja, nincs befejezve, meg akarja semmisíttetni halála után

o   Augustus nem hajlandó, kiadatja

§  A homéroszi örökséget római szellemben alkotja újra

§  az Íliászt és az Odüsszeiát ötvözi: Aeneas, a bukás után menekülő trójai hős bolyongása, hazakeresése, majd harc a latin törzsekkel a haza megalapításáért (tehát az isteni származású hős lesz a római császárok ősapja!)

§  Aeneas az első európai típusú hős: célt tűz ki maga elé, tervszerűen megvalósítja

§  alapítástörténet

o   az itáliai új hazáé (nem a városé, az Romulus és Remus)

o   Caesar-érme: az égő Trójából menekülő Aeneas, aki egyik kezében apját, másikban Pallasz Athéné szobrát cipeli)

o   Aeneas apjának a mítosz szerint Vénusz volt a szeretője, de elfecsegte, ezért bosszúból megbénította

o   másik változat szerint a fiát, Iulust cipeli:

§  Julius Caesar családja tőle és Vénusztól származtatja magát

§  újítás: napi politika bekerül az eposzba

§  eposzi kellékek a mű első énekében:

o   invokáció (segélykérés):

§  „Mondd, mi gyötörte a menny úrnőjét, Múzsa, hatalmát
Sértve miért érezte, hogy oly sok kínba kevervén
Ezt a kivált jámbor férfit, boritotta ezernyi
Bajjal is? Ekkora hát a harag kebelében az égnek?”

o   Propozíció (témamegjelölés)

§  „Harcokat énekelek s egy hőst”

o   Deus ex machina (isteni beavatkozás)

§  „Égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytán”

o   Anticipáció (előre utalás)

§  „… honnét a latin faj,
Alba atyái, s Róma magas bástyái erednek”

Horatius

§  Megújítja a óda műfaját: carmennek nevezi

o   Eredetileg:

§  Görög ódé = ének, dal szóból ered

§  Görög irodalomban az óda éneket, lírai művet jelöl

o   Horatiusnál

§  Carmennek nevezi

§  Tartalomban, szerkezetileg, hangnemben, formailag változatosabb költemények

§  Horatiusi elvek:

o   A hellénizmus korának sztoikus és epikureusi filozófiáján alapszanak, ezeket ötvözi

§  Epikureusok: az emberek célja az érzéki örököket megélni, és a félelmet és a fájdalmat elkerülni.

§  Sztoikusok: a világban meghatározott rend érvényesül, amik szükségszerűségek. Ezt a sorszerűséget el kell fogadni, így szenvedésmentes életet élhetünk.

o   aurea mediocritas

§  arany középút (régies fordításban középszer, de ugyanazt értjük alatta); tartózkodás a szélsőségektől; az az alapja a lelki (belső) egyensúlynak; ne pazaroljuk (érzelmi) energiánkat olyan helyzetekre, témákra, amelyeket nem áll módunkban megváltoztatni (pl.: időjárás; az órarend stb.)

o   Carpe diem!

§  Ragadd meg a napot! minden napodnak add meg az örömét, értelmét; éld át a jelent, éld tartalmasan az életedet

o   Memento mori!

§  Emlékezz a halálra! A végesség tudatában éld az életed, vagyis ne pazarold el napjaidat, mert azok meg vannak számlálva (Töltsd minden napodat úgy, mintha az utolsó volna.)

o   Non omnis moriar!

§  Nem hal meg minden. A műalkotás, a művészet túléli az embert. (lásd: Melpomenéhez c. ódáját!

o   Sapere aude!

§  Merj gondolkodni! merj a magad értelmére támaszkodni.; ne fogadjuk el szolgaian, amit mások mondanak. A kritikai gondolkodást, az értelem mindenféle hagyomány és tekintély elé helyezését tekinti követendőnek. (Ez lesz majd a XVIII. század, a felvilágosodás korának jelmondata.)

§  Magyar Horatius: Berzsenyi Dávid